Sem Maros két partján tenger csodafűvel, | |
sem imádságokkal, sem jámbor énekkel, | |
nem tudták javasasszonyok megjajítani | |
a rég betegen halódó szegényembert. | |
Mondá egyszer öreg bába a szenvedőnek: | |
amaz magas sziklán csodás füvek teremnek, | |
öreget fiatalítnak, bajt gyógyítanak, | |
abból ha lehetne venni, vége a bajnak. | |
Sziklának nagy meredekjén ember sose járt, | |
hegyébe talán még a madár is félve szállt, | |
csak betegnek kicsiny fia tett erős vigaszt: | |
utat lel a sziklán, s csodafűvel kórt mulaszt. | |
Feljutott hát végre, nagy üggyel, nagy bajjal, | |
talált majd a fűből, tépett is marékkal | |
de ahogy indult volna, az ösvény lezárult, | |
fel még csak jutott, de lefelé nem visz út. | |
Kiállt hát rögvest a szikla tetejébe, | |
gyógyírt megmutatta, majd rejtve ingébe, | |
búcsúzóul néhány szót még elkiáltott, | |
abban a pillanatban leugrott a mélybe | |
Így halt a fiú, ki apját oly erőst szerette, | |
hogy gyógyírért cserébe életét adta érte, | |
s azontúl fogva a sziklát nem nevezik másnak: | |
mindenki így ismeri: a Fiú sziklájának. |
Sem Maros ke t partja n tenger csodaf vel, | |
sem ima dsa gokkal, sem ja mbor e nekkel, | |
nem tudta k javasasszonyok megjaji tani | |
a re g betegen halo do szege nyembert. | |
Monda egyszer reg ba ba a szenved nek: | |
amaz magas szikla n csoda s fü vek teremnek, | |
reget fiatali tnak, bajt gyo gyi tanak, | |
abbo l ha lehetne venni, ve ge a bajnak. | |
Szikla nak nagy meredekje n ember sose ja rt, | |
hegye be tala n me g a mada r is fe lve sza llt, | |
csak betegnek kicsiny fia tett er s vigaszt: | |
utat lel a szikla n, s csodaf vel ko rt mulaszt. | |
Feljutott ha t ve gre, nagy ü ggyel, nagy bajjal, | |
tala lt majd a f b l, te pett is mare kkal | |
de ahogy indult volna, az sve ny leza rult, | |
fel me g csak jutott, de lefele nem visz u t. | |
Kia llt ha t r gvest a szikla teteje be, | |
gyo gyi rt megmutatta, majd rejtve inge be, | |
bu csu zo ul ne ha ny szo t me g elkia ltott, | |
abban a pillanatban leugrott a me lybe | |
Í gy halt a fiu, ki apja t oly er st szerette, | |
hogy gyo gyi re rt csere be e lete t adta e rte, | |
s azontu l fogva a szikla t nem nevezik ma snak: | |
mindenki i gy ismeri: a Fiu szikla ja nak. |
Sem Maros ké t partjá n tenger csodaf vel, | |
sem imá dsá gokkal, sem já mbor é nekkel, | |
nem tudtá k javasasszonyok megjají tani | |
a ré g betegen haló dó szegé nyembert. | |
Mondá egyszer reg bá ba a szenved nek: | |
amaz magas sziklá n csodá s fü vek teremnek, | |
reget fiatalí tnak, bajt gyó gyí tanak, | |
abbó l ha lehetne venni, vé ge a bajnak. | |
Sziklá nak nagy meredekjé n ember sose já rt, | |
hegyé be talá n mé g a madá r is fé lve szá llt, | |
csak betegnek kicsiny fia tett er s vigaszt: | |
utat lel a sziklá n, s csodaf vel kó rt mulaszt. | |
Feljutott há t vé gre, nagy ü ggyel, nagy bajjal, | |
talá lt majd a f b l, té pett is maré kkal | |
de ahogy indult volna, az své ny lezá rult, | |
fel mé g csak jutott, de lefelé nem visz ú t. | |
Kiá llt há t r gvest a szikla tetejé be, | |
gyó gyí rt megmutatta, majd rejtve ingé be, | |
bú csú zó ul né há ny szó t mé g elkiá ltott, | |
abban a pillanatban leugrott a mé lybe | |
Í gy halt a fiú, ki apjá t oly er st szerette, | |
hogy gyó gyí ré rt cseré be é leté t adta é rte, | |
s azontú l fogva a sziklá t nem nevezik má snak: | |
mindenki í gy ismeri: a Fiú sziklá já nak. |