Tavasz Dala - original

Song Tavasz Dala - original
Artist Dalriada
Album Kikelet

Lyrics

Tán most lészen vége mindennek, mi szabad.
Idegen üldözi legjobbjaink, és mi marad,
Elfelejti majd, dicső őseink, múltunk.
Új hitet, új életet kell megtanulnunk.
Templomok épülnek majd szépligetinkben.
Nyomorult szolgaként barátunk a Nincsen.
Ha nem hiszünk magunktól,
Hiszünk majd parancsra, (s)
Végignézzük tétlenül, ha lelkeink akarja.
Újabb gyalázatra riad,
Anyám, gyötört, árva fiad,
Újabb gyalázatként, orvul,
Testvér testvértől elfordul.
Tavasz, tavasz, szép zöld tavasz,
Ki mindeneket újítasz, fákat virágba borítasz,
De nekünk békét sosem hozhatsz!
Szállj fel, Sólyom, legyél csillag,
Maradj vélünk, nekünk pirkadj,
Hajnalhasadtáról hírt adj,
Mutass utat, hej, Kikelet!
Az ég, a föld hallja meg,
A tűz, a víz lássa meg,
A föld nyelje el, víz-ár borítsa el!
A jég, a kő hallja meg,
Fény, sötét lássa meg,
Hamu elvakítsa, tűz-láng eméssze el!
Száműzze föld és ég,
El ne hagyja éhínség,
Sírját az erdei vad kaparja szét!
Az ég, a föld hallja meg,
A tűz, a víz lássa meg,
A föld nyelje el, víz-ár borítsa el!
Árva gyermek, kinek anyját máglyára dobták,
Falvak népe, kinek hátát szöggel ostorozták,
Regösink, gyógyítóink tűzzel megvakítva,
Új hit jele karddal a húsukba szakítva.
Rovásbotok lángra vetve, törve, meggyalázva,
Őseleink szent csontjai trágyadombra hányva,
Védbástyáink lángtengerben nyelte el a föld.
Maradt a nép, rémült, szolga, rab igába tört.
Újabb gyalázatra riad,
Anyám, gyötört, árva fiad,
Újabb gyalázatként, orvul,
Testvér testvértől elfordul.
Tavasz, tavasz, szép zöld tavasz,
Ki mindeneket újítasz, fákat virágba borítasz,
De nekünk békét sosem hozhatsz!
Szállj fel, Sólyom, legyél csillag,
Maradj vélünk, nekünk pirkadj,
Hajnalhasadtáról hírt adj,
Mutass utat, hej, Kikelet!

Pinyin

Tá n most lé szen vé ge mindennek, mi szabad.
Idegen ü ld zi legjobbjaink, é s mi marad,
Elfelejti majd, dics seink, mú ltunk.
Ú j hitet, ú j é letet kell megtanulnunk.
Templomok é pü lnek majd szé pligetinkben.
Nyomorult szolgaké nt bará tunk a Nincsen.
Ha nem hiszü nk magunktó l,
Hiszü nk majd parancsra, s
Vé gigné zzü k té tlenü l, ha lelkeink akarja.
Ú jabb gyalá zatra riad,
Anyá m, gy t rt, á rva fiad,
Ú jabb gyalá zatké nt, orvul,
Testvé r testvé rt l elfordul.
Tavasz, tavasz, szé p z ld tavasz,
Ki mindeneket ú jí tasz, fá kat virá gba borí tasz,
De nekü nk bé ké t sosem hozhatsz!
Szá llj fel, Só lyom, legyé l csillag,
Maradj vé lü nk, nekü nk pirkadj,
Hajnalhasadtá ró l hí rt adj,
Mutass utat, hej, Kikelet!
Az é g, a f ld hallja meg,
A t z, a ví z lá ssa meg,
A f ld nyelje el, ví zá r borí tsa el!
A jé g, a k hallja meg,
Fé ny, s té t lá ssa meg,
Hamu elvakí tsa, t zlá ng emé ssze el!
Szá m zze f ld é s é g,
El ne hagyja é hí nsé g,
Sí rjá t az erdei vad kaparja szé t!
Az é g, a f ld hallja meg,
A t z, a ví z lá ssa meg,
A f ld nyelje el, ví zá r borí tsa el!
Á rva gyermek, kinek anyjá t má glyá ra dobtá k,
Falvak né pe, kinek há tá t sz ggel ostoroztá k,
Reg sink, gyó gyí tó ink t zzel megvakí tva,
Ú j hit jele karddal a hú sukba szakí tva.
Rová sbotok lá ngra vetve, t rve, meggyalá zva,
seleink szent csontjai trá gyadombra há nyva,
Vé dbá styá ink lá ngtengerben nyelte el a f ld.
Maradt a né p, ré mü lt, szolga, rab igá ba t rt.
Ú jabb gyalá zatra riad,
Anyá m, gy t rt, á rva fiad,
Ú jabb gyalá zatké nt, orvul,
Testvé r testvé rt l elfordul.
Tavasz, tavasz, szé p z ld tavasz,
Ki mindeneket ú jí tasz, fá kat virá gba borí tasz,
De nekü nk bé ké t sosem hozhatsz!
Szá llj fel, Só lyom, legyé l csillag,
Maradj vé lü nk, nekü nk pirkadj,
Hajnalhasadtá ró l hí rt adj,
Mutass utat, hej, Kikelet!