Eltűnt az élet, az átkos nyomor,
Elveszett minden a komor múltból,
Eltűnt a béke, mi jót ölelt számodra,
Elhagyott az, ki könnyet vet sírodra,
Eltűnt az éjszaka elnémult nyugsága,
Elveszett belőle a bús reggel magánya,
Eltűnt a vadlélek elhitt fiatalsága…

Eltűnt a hajnal, a békét hozó,
Elveszett (rém)álmokat simogató,
Eltűnt a fohász, miben hittél olykor,
Elhagyott az Úr, kitől kértél sokszor,
Eltűnt a másnapok újuló válsága,
Elveszett belőlük a szürkeség varázsa,
Eltűnt és nem maradt, csak az élet maradványa…

Ha egy napon majd magadba nézel,
Meglátod mi a valóság,
Az élet ránca megláncolt téged,
S más arc néz majd vissza rád…

Eltűnt mindaz, mi fontos volt számodra,
Elveszett már, mi gyógyír volt kínodra,
Eltűnt oly’ rég, az a megsárgult emlékkép,
Elhagyott az, kivel életed széttépnéd,
Eltűnt az ősz, zord tél maradt örökre,
Elveszett életed, szél tépte évekre,
Eltűnt belőle, mi fény volt az éjjelben…

Eltűnt minden, miért még érdemes lett volna,
Elveszett az is, ami nem létezett soha,
Eltűnt a múlt, s vele együtt a jelen is,
Elhagyott az, kivel közös jövöd már nincs,
Eltűnt a Hold, se vele együtt a csillagok,
Elveszett énképed, most végleg elhagyott,
Eltűnt örökre, oly’ rég’ csak erre vágyott…