Akadnak napok, hogy úgy érzed, nem lehetsz boldog De csak azért nem lóghatsz egy kötélen, mert a dolgok A nyakadba szakadnak és mivel szabadnak Születtél, a boldogságodnak gátat nem szabhatnak Az ellenségek, a barátok, rokonok Mindegy, aki konok, attól jönnek a pofonok És te meg csak lesel, csak nézel, lepkézel Ahelyett hogy minden ilyet puszta kézzel intézz el De nincs ezzel gond, bizony ez így van rendjén! A helyes utat járod még ha mások néha gyengének Találnak is, de ha magában hisz Az ember győzni fog akár a sziklák felett a víz! Csak küzdj és csak bízz, ha a sors csatába visz Még akkor is, ha azt érzed, hogy mindig csak szívsz Soha ne gondold, hogy haszontalan köröket írsz Mert ez is jobb, mintha csak sírsz, úgyhogy menj amíg bírsz! Úgyhogy: Menj, menj bizony menj tovább Bármit is súgnak az ostobák Lehet a körülmények sokszor mostohák De te csak menj, ne állj meg, menj tovább! Az élet egy szeszélyes lektűr, hiába viselnéd korrektül Hiszen a szerzőnk épphogy csak megtűr Jöhet rossz fejezet, de amíg le nem fejezett A sors mindent átíró tolla, addig te befejezed Csak hinned kell, és bíznod csendben, halkan Hogy happy enddel zárul, ugyanis örülsz ha majd vége van S ha végre szam-bázhatnál, hogy túléled Mindig valaki feketeségbe húzva visszanyúl érted Ne hidd, hogy nem lehetsz egy merő akaraterő Pont azt bizonygatná Ő, hogy belőled ritkán jön elő Hát készülj fel a kombatra, ha kell fogcsikorgatva És mutasd meg, hogy a vészharangokat hiába kongatja! Szóval adott egy feladat és te feladod, mert hát elakadtál Mintha már nem is akarnál élni, ember, meghibbantál? Elmarad a megváltás, csak azok lesznek boldogok Kiknek a keserűségét saját vállon hordozod! Feloldozott nem lehetsz ettől, csupán foltozott A sebtől, ami visszamarad majd ebből a sok-sok kínkeserves meccsből S, ha feladod mielőtt eldől, befogod nyalni egyből Amibe csúnyán beletörődsz, és megtör Na de nem dőlhetsz el, kelj csak fel, menned kell Ez egyedül csak a te filmed, ahol ez máshogy szerepel De amíg ezen az úton jársz, hidd el sohase lesz mi megront S ha a múlt még nem igazán csitult magadnak csak ezt mondd: Ami történt velem, az már csak történelem Ezért ha önkénytelen, csupán a körtét nyelem Egy olyan fegyver leszek, ami tölténytelen Úgyhogy a fényre vágyom, de a sok sötétre nem Menj, menj bizony menj tovább Bármit is súgnak az ostobák Lehet a körülmények sokszor mostohák De te csak menj, ne állj meg, menj tovább! Menj, menj bizony menj tovább Bármit is súgnak az ostobák Lehet a körülmények sokszor mostohák De te csak menj, ne állj meg, menj tovább! Menj, menj bizony menj tovább Bármit is súgnak az ostobák Lehet a körülmények sokszor mostohák De te csak menj, ne állj meg, menj tovább! Menj, menj bizony menj tovább Bármit is súgnak az ostobák Lehet a körülmények sokszor mostohák De te csak menj, ne állj meg, menj tovább!