Rozsdás erdő mélyén fekszem,
magány-szőtte csönd a leplem,
őrzöm kéregbe zárt korok titkát,
vén világok parázs-hamvát
Elhagyott mind az Ember Fia
Futott tova sötét korba
Hívta falka sűrű éjbe
Vadat űzni dühben égve
S elhal lassan at Ősök szava
Nincs már fül ki meghalgassa
Táltos világ hull a porba
Én maradok csak egymagamban
Rozsdás erdő mélyén fekszem
Magány-szőtte csönd a leplem
őrzöm kéregbe zárt korok titkát,
vén világok parázs-hamvát