作曲 : Mandoki, Meinunger
Hetvenkedve erejével,
 tarjagos, bősz főurak,
 rimákkal, föld szemetével,
 honi méltóság így mulat.
 
 Igricekkel, regősökkel
 övre ezüstös tükörrel,
 külhonba forgott szakáccsal,
 zeneszóval, muzsikával.
 
 Öregebbje bortól kába,
 fiatalja asszonyt-hajtó,
 birtoki mindnek országa,
 senkinek fejet nem hajtó.
 
 Legnagyobb részt hadba se száll,
 röhögé csak vérem kardot.
 ,,Király, mit főzött most: övé,
 vívja meg maga a harcot!"
 
 Fényes sereg állt fel mégis.
 Felállt, s magát sánccal zárta.
 Szekértábort láncra kötve,
 Győzelemre, vagy halálra.
 
 Erős tábor lett a veszte,
 erős tábor, és széthúzás.
 Elmaradottakból új had kitelne,
 így veszett vérbe az ország.
 
 Vérlángban a hajnal ködje, bíbor fénnyel kel a Nap.
 Seregeknek út-erődje, honra rontó áradat.
 Az hadak színét találja vérbe fúlva pirkadat,
 fuss, király, véled az országnak reménye, védd magad!