Te, mondd csak, baj, ha én még elhiszem,
hogy az életem csak szép lehet, és
hogy az ember majd örökké él?

És mondd meg, baj, ha én még elhiszem,
hogy a gólya a szájában hozott engem,
és elhiszem, hogy a világ meseszép?

Mert gyerek vagyok vagy felnőtt?
Eldönteni nem tudom.
Én hiszek a valóságban, de sokszor álmodom.
Én álmodok szépeket, és hiszem,
hogy valóra válhat.
Az élet talán ettől szép,
Ezt üzenem a nagyvilágnak.

Te, mondd csak, baj, ha én még elhiszem,
hogy egy nap majd a szőke hercegem
lovon visz innen Meseországba el?

És mondd meg, baj, ha én még elhiszem,
hogyha forgószél jön a sárgaköves úthoz
a szivárványon túlra repít engem el?

És mondd csak, baj, ha én még elhiszem,
hogy repülni tudok, s a szárnyaimmal
csak kettőt csapok, és a fellegekben vagyok?

Mert gyerek vagyok vagy felnőtt?
Eldönteni nem tudom.
Én hiszek a valóságban, de sokszor álmodom.
Én álmodok szépeket, és hiszem,
hogy valóra válhat.
Az élet talán ettől szép,
Ezt üzenem a nagyvilágnak.

Ezt üzenem a nagyvilágnak.

Ezt üzenem a nagyvilágnak.
[03:05.55
lovon visz innen Meseországba el?
Mert gyerek vagyok vagy felnőtt?
Eldönteni nem tudom.
Én hiszek a valóságban, de sokszor álmodom.
Én álmodok szépeket, és hiszem,
hogy valóra válhat.
Az élet talán ettől szép,
Ezt üzenem a nagyvilágnak.

Ezt üzenem a nagyvilágnak.

Ezt üzenem a nagyvilágnak.

Ezt üzenem a nagyvilágnak.

Ezt üzenem a nagyvilágnak.